Podcastunk első vendége ezért Ürge-Vorsatz Diána, klímakutató. Vele arról is beszélgettünk, hogy miért és hogyan segítheti a filmművészet a környezetvédelmet? Miért nem jó újrahasznosított műszálas ruhát venni? Hogyan lehetünk klímatudatosak? Mi a legegyszerűbb módja annak, hogy ne termeljünk szemetet? Mi az a zöldmosás? Miért fontos egy környezetvédőnek az, hogy jusson idő a családjára és a szomszédaira? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ.

Másik vendégünk ebben az epizódban Klein Csaba, az Everness Fesztivál alapítója. Hogyan lehet tudatosan nyaralni? Miért jó, ha így pihenünk? Hogyan lehet fizikailag, lelkileg és szellemileg egyszerre töltődni? Mi az a táncos part? Hogyan lehet a Balaton-partján meditálni? Hogyan lehet egy fesztivál zöld? Hány fát ültetnek egy program után? Hogyan találhatjuk meg nyaralás közben több száz módszer közül azt, amelyik a saját testi-lelki egészségünk felé visz? Ezeket a témákat jártuk körbe.

A podcast végén pedig Bovaryné szokás szerint elmereng, és egy idézettel búcsúzik tőlünk. Ezúttal Sir David Attenborough, természettudóstól.„Dédelgesd a természetet, mert nem csak a része vagy, de tőle függsz.”  

Podcastunk másik vendége Gőbel-Szabó Szandra, a Szeretest nevű projekt egyik megálmodója. Eddigi kampányaikban foglalkoztak már a sokféle női test izgalmával, a sportolónők kettős megfelelési kényszerével, valamint a ciklikusan változó, a természetes és a kortalan szépség elfogadásával és kihívásaival is. Legújabb fotóalanyaik soványak és nem csak nők, hanem ezúttal férfiak is. Miért? Szandrával arról is beszélgettünk, hogy szerinte miért jó, ha van karakterünk, ha eltérünk a sablontól? Őt ki gátolta és ki inspirálta abban, hogy szeresse magát úgy, ahogy van?

A podcast végén pedig Bovaryné szokás szerint elmereng, és egy idézettel búcsúzik tőlünk. Ezúttal Mahatma Gandhitól választott egy gondolatot: „semmi sem teszi úgy tönkre a testet, mint az aggodalom”.

Maros András Redőny című darabját április 11-én és 26-án lehet megnézni a Hatszín Teátrumban, április 29-én pedig az Óbudai Kulturális Központban. A Comédie Française Tartuffe előadását április 7-én, A mizantrópot pedig május 5-én vetíti az Uránia Mozi Budapesten.

A podcast végén pedig Bovaryné szokás szerint elmereng, és egy idézettel búcsúzik tőlünk. Természetesen az idén 400 éves Molière-től választott egy sort: „A tettek mutatják meg igazi valónkat.”

Madame Bovary kérésére pedig bemutatunk egy igazi operarajongót is. Madarász Zsolt, a Bartók Rádió Lemezelő című programjának műsorvezetőjeként rengeteg operaénekessel készített interjút, szabadidejében klasszikus zenét hallgat, és bárhova is utazik, operába biztos elmegy. De miért különösen kedves neki a Budapesti Operaház?

A podcast végén pedig Bovaryné szokás szerint elmereng, és egy idézettel búcsúzik tőlünk. Ezúttal Enrico Carusótól az egykori legendás operaénekestől választott egy gondolatot: „A franciák arra születtek, hogy operát írjanak, az olaszok arra, hogy elénekeljék, a németek arra, hogy eljátsszák, az angolok arra, hogy hallgassák, az amerikaiak pedig arra, hogy megfizessék.”

Szóval elmentünk a Nanavízióba. Ez nem holmi szitokszó, hanem egy 12 éve működő építésziroda neve. A nana pedig történetesen csajt jelent franciául. A Nanavízió alapítói Pajer Nóra és Soltész Noémi építészek. Csapatukban összesen 11 nő és egy férfi dolgozik együtt. Milyen a közös munka náluk? Hogyan segítenek egymásnak? Hogyan tudtak fennállásuk óta családot alapítani és 2-2 gyereket szülni? Mik a céljaik? A terválmaik?

Építészek, kollégák, feleségek, anyák, nők. Fontosnak tartják a társadalmi szerepvállalást. Szeretnék, ha a nők láthatóbban lennének jelen a szakmájukban. Még arra is jut idejük, hogy megünnepeljék 12 éves közös munkájukat. Sőt, még arra is futja az energiájukból, hogy ez alkalomból naptárat adjanak ki, Női Kvóta címmel. Minden hónapra összeválogattak egy-egy fotót a kollégáikról, amelyekhez egy-egy idézetet szerkesztettek. Olyan falramászást generáló kérdéseket vagy kijelentéseket, amelyeket az elmúlt években kaptak, nem felejtenek el soha és ma már jót derülnek rajtuk. Mint például: Míg dolgozol, ki van a gyerekkel? De majd ők elmesélik.

A fotókat a Női Kvóta című naptárhoz a Capa-nagydíjas Szombat Éva fotográfus készítette, a képekből pedig kiállítás nyílt, amelyet január 31-ig lehet megnézni a Három Holló kávéházban.

A podcast végén pedig Bovaryné szokás szerint elmereng, és egy idézettel búcsúzik tőlünk. Zaha Hadid, a legendás építész mondta: „Nemcsak magadban kell igazán hinned, hanem abban is, hogy a világ tényleg megérdemli az áldozataidat.”

Az utókor aztán egy izmust is elnevezett Madame Bovaryról. Tudjátok, mi az a bovaryzmus?„Bovaryzmusnak nevezik azt a pusztító hajlamot, hogy másnak képzeljük magunkat, mint amik vagyunk” vagy másképpen: „A bovaryzmus egyfajta menekülés a képzelet világába, melynek óriási erejével más, romantikus világban élhetünk, nem pedig a realitásban, amely körbevesz minket.”

Karafiáth Judit irodalomtörténésszel, az ELTE oktatójával és Halász Rita friss Margó-díjas íróval az alábbi kérdésekre keressük a választ: Mit kell tudnunk Madame Bovaryról? És férjéről, Charlesról? És a kislányukról, Berthe-ről? És Bovaryné szeretőiről: Rodolphe-ról és Léonról? Nevezhetjük-e egykönyves szerzőnek Flaubert-t? Van-e szimpatikus figura a Bovarynében? Miért időtálló ez a könyv?

Karafiáth Judittal elemezzük azt is, hogy kinek a köpönyegéből bújt elő Flaubert és kik bújtak elő az ő köpönyegéből? Halász Ritával pedig azt is boncolgatjuk, hogy Mély levegő című regényének főhőse, Vera, miben hasonlít Emma Bovaryra és miben nem?

Madame Bovaryt Flaubert egy mondattal úgy jellemezi, hogy: „egyszerre óhajtott meghalni és Párizsban élni”. Vagy Ambrus Zoltán fordításában: „Nem tudta mit óhajt inkább: meghalni? vagy Párisban élni?” Hát nem zseniális?

Ha mindez nem lenne elég kedvcsináló a podcasthoz, akkor idézzük még a 200 éves Gustave Flaubert egy örökbecsű sorát: „Ha látjuk, hogy a szép álmok csalfák, be kell érnünk a középszerűséggel.”

A Bovaryné másik élete ezen epizódja először nyilvánosan készült, a Francia Intézetben, Budapest Párizsában. Ezt néha hallhatjátok is, amikor a közönség nevet vagy szörnyülködik!

„Nem volt nehéz kilépnem Piccaso árnyékából, mert soha nem éltem benne” – fogalmazta meg egyszer Françoise Gilot. Ettől függetlenül nem lehetett egyszerű Picassóval élni, és túlélni őt. A tudatosság, az önismeret és a kitartás sokat segített Françoise Gilot-nak a munkában és az életben. Gilot stílusáról, művészi attitűdjéről és személyiségéről Kovács Krisztinával, a Várfok Galéria művészeti vezetőjével beszélgettünk. Azért vele, mert itt nyílik a Françoise Gilot 100 kiállítás, épp a művésznő születésnapján, november 26-án.

Hogy miért szereti ennyire Budapestet Gilot, hogy egyetlen európai, egy közép-kelet európai galériával dolgozik együtt? Azért, mert egyik legjobb barátja magyar volt: Rozsda Endre, az egykor Párizsban élő, legendás magyar festőművész. Az ő barátságuknak külön emléket állít a tárlat.

A podcast végén pedig Bovaryné szokás szerint elmereng, és egy idézettel búcsúzik tőlünk.

„Ne gondold, hogy valaha is át tudod venni a helyem – mondta nekem Picasso. Mire én azt feleltem: Soha nem akartam elfoglalni a Te helyedet. Csupán azt a területet szerettem volna, amely üresen állt.”

De Bovaryné arra is kíváncsi volt, hogy a 21. század elején hogyan ítélnek meg egy női képzőművészt? Előny vagy hátrány egy nőnek, ha alkotni is szeretne, nem csak a hagyományos szerepeknek megfelelni? Erről Nagy Kriszta x-T-vel vagy ismertebb nevén Tereskovával, a sokak által öntörvényűnek tartott képzőművésszel beszélgettünk. Mi a véleménye a feminizmusról? És a botrányról? Miért hurcolták meg a legtöbbször? És milyen árat fizet a szabadságáért, mint festő és mint nő? A podcast végén pedig Bovaryné szokás szerint elmereng, és egy idézettel búcsúzik tőlünk.

Füst Milán A feleségem története című könyvét hét évig írta. Amikor 1942-ben Budapesten publikálták, a közönség közönyösen fogadta a művet. Aztán a regény 16 évvel később, 1958-ban megjelent franciául, Párizsban. Több mint egy tucat nyelvre fordították le a kötetet, Störr kapitány és Lizzy sok olvasó szívét hódította meg a világon.

Közöttük Enyedi Ildikóét is, aki 32 évig nem tett le arról, hogy filmet forgasson a könyvből. Mi fogta meg ennyire ebben a regényben? Erről is kérdeztük őt. De arról is, hogy hogyan látja a férfiak megítélését a mai világban. A rendezőnő azt is elmesélte, hogy amikor külföldi producerek azért nem szerettek volna pénzt adni a filmjére, mert keveslik a női nézőpontot benne, akkor azt válaszolta: de hát Störr kapitány én vagyok!

Szilágyi Judit, a Digitális Irodalmi Akadémia Füst Milán szakértője, az író Teljes Naplójának és levelezésének szerkesztője. Együtt néztük meg Enyedi Ildikó filmjét, A feleségem történetét. És aztán egy kávé mellett beszélgettünk vele Füst Milán egyedi hangjáról, regényének sajátságairól, valamint a könyv és a film közötti hasonlóságokról és különbségekről.  A podcast végén pedig Bovaryné szokás szerint elmereng, és egy idézettel búcsúzik tőlünk.

A podcastben Hahner Péter történésszel, a Rubicon Intézet főigazgatójával keressük a válaszokat a fenti kérdésekre. És beszélgetünk arról is, hogy mit köszönhet Franciaország és Európa a korzikainak? Miért volt Napóleon tehetséges propagandista? Vajon jó stratéga volt vagy sem? És miért bukott olyan gyorsan olyan nagyot? Miért nem tudott megállni a világ bekebelezésében? Valóban nőgyűlölő volt? Egyáltalán miért érdemes beszélni Napóleonról, akiről egyesek szerint 85 ezer, mások szerint 110 ezer könyvet publikáltak a világon: azaz halála óta másfél kötetet, naponta.

És azt tudtátok, hogy Budapesten van egy Napóleon-szobor? A Hajós utca 25. szám alatt. Pontosabban fölött. Sőt volt idő, amikor óriási Napóleon-kultusz volt Magyarországon. De a mai napig foglalkozunk a 200 éve, a világ végén, Szent Ilona-szigetén, száműzetésben elhunyt korzikaival… Hahner Péter történésszel próbáljuk megfejteni, szigorúan tudományosan, hogy miért szexi Napóleon?

A rendezőnő tiltakozik a műfaji besorolás ellen, mert szerinte a Titane egy film. Bovaryné nem bírta kivárni, hogy ősszel magyar moziban nézze meg az alkotást, hanem első kézből kíváncsi a különlegesnek ígérkező történet véres feldolgozására és annak cannes-i fogadtatására. Ezért felhívtuk Váró Kata Anna kritikust, aki a Filmfesztiválon sajtóbemutatón láthatta a Titane-t.

Másként is lehet szerelemről, szeretetről és reményről mesélni, mint ahogyan a sztereotípiák engedik – talán ez lehet a Titane című film sikerének titka. Aki ezt a filmet látja, az állítólag akkora adrenalinlöketet kap, hogy utána nem biztos, hogy tud aludni – meséli a podcastban Váró Kata Anna.

Mit kell tudnunk a 38 éves Julia Ducournau-ról? És főhőséről, Alexiáról? Akit a nagyjátékfilmben most debütáló, hihetetlenül szuggesztív Agathe Rousselle alakít… Hogy néz ki a film férfi főszereplője, egy 62 éves kigyúrt tűzoltó? Akinek a bőrébe a sármos Vincent Lindon bújt bele… Miért extrém a film, és miért hasonlítják David Cronenberg Karamboljához, illetve David Lynch Kék bársonyához?

Miközben kiveséztük a filmet, amely állítólag minket veséz ki, nem felejtettünk el arról is beszélni, hogy hogyan szerepeltek idén a női alkotók a cannes-i filmfesztiválon.

Julia Ducournau, a Titane rendezője az Arany Pálma átvételekor a következőket mondta: „Köszönöm a zsűrinek, hogy felhívta a figyelmet arra, hogy a mozi és az élet is sokszínűbb, mint tapasztaljuk. És köszönöm a zsűrinek, hogy beengedte a szörnyeket.”

Mivel a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében több olyan festmény is található, amelyet a luxemburgi, Colpach-i kastélyában alkotott, a Madame kérésre megnéztük azt is, hogy milyen állapotnak örvend most a Munkácsy-sátó? Őrzik-e a festő emlékét Luxemburgban? Egyáltalán mikor és hogy került oda Mihály? És ki most az ominózus kastély ura? Folytatódik-e a hagyomány, hogy magyar kulturális programokat szerveznek az egykor mesés parkban vagy a valaha tündöklő épületben? Hogyan őrzik a festő emlékét a helyiek a miniállamban? És milyen tervei vannak az ottani Munkácsy Egyesületnek? Erről Papp Csabát, a Luxemburgi Munkácsy Egyesület elnökségi tagját kérdeztük, akivel ellátogattunk a festő és felsége, Cécile egykori sátójához.

Gothár Péter rendező filmje a Hét kis véletlen címet viseli. A történetben egy család életét fenekestül felforgatja egy fiatal lány betoppanása. A szereplők közben szembenéznek múltjukkal, jelenükkel és semmit sem sejtenek a jövőjükről. A mozi ábrándos képekben, humorral jócskán fűszerezve meséli el, hogy milyen az, amikor elveszítjük a kontrollt az életünk felett. A Hét kis véletlen című Gothár Péter-film címe nem zsákbamacska. Valóban hét kis véletlen irányítja a szereplők életét. A Bartók-imádó zenetanárnőt Rezes Judit alakítja. Férjét, a főző, organikusan humoros kottarestaurátort Mészáros Máté. Fiukat, aki a lét nagy kérdéseire keresi a választ, Börcsök Olivér. A mindent felforgató, egykori kóristát Mészáros Blanka. A teljesség igénye nélkül, epizódszerepekben láthatjuk Básti Julit, Bezerédi Zoltánt és Börcsök Enikőt, akinek ez volt az utolsó filmszerepe. A Hét kis véletlen nagyon komoly szembenézés a sorssal és igazi érzelmi hullámvasút. A sajtóvetítés után Bovarynénak volt pár kérdése a mozival kapcsolatban. A rendezőnek, Gothár Péternek tettük fel őket.

Szűcs Péter első kötete, a Dharma ugyancsak sodró és mesés hangulatú elbeszélés. Hősei egy család három generációjának képviselői. A regény 70 évet ölel fel. A szereplőkkel együtt az olvasóknak hihetetlen utazásban lehet része. Szűcs Péter ugyanis hőseit nemcsak kontinensek, hanem történelmi korok között is mozgatja. Biharnagybajomtól Párizson át New Yorkig, Riótól Szentpéterváron át Indiáig követjük a szereplőket, akik nemcsak fizikailag, hanem belül, lélekben is utaznak. A mozaikok a könyv végére összeállnak, és visszanézve kiderül, hogy valószínűleg minden úgy volt jól, ahogy alakult. A családregény az önismeret erejéről, a sors törvényszerűségéről és a véletlenekről is szól. Madame Bovary addig fészkelődött, míg az elsők között olvashatta el a regényt. Nem is tudta letenni. Aztán felírta a kérdéseit egy papírra, és feltettük őket Szűcs Péternek.

A módszer nem titkos, egyszerűen le lehet utánozni. Főleg, ha alaposan elolvassuk Mireille Giuliano könyvét, amelynek címe nemes egyszerűséggel: A francia nők nem híznak. A fordítóval, Csáki Judittal arról beszélgettünk, hogy miért lehet a francia típusú életmód ilyen sikeres? Miért jó piacozni? Miért jó sétálni? Miért nem kell edzőterembe menni? Hogyan kell öt érzékszervvel enni, és miért jó a grillezett ananász? Igaz-e a mondás, miszerint „mondd meg, mit eszel, és megmondom ki vagy”?

Arról pedig Saly Noémi kultúrtörténészt faggattuk, hogy miért jó az ételekről és italokról beszélgetni? Mit jelent az, hogy „csak az okos ember tud enni”? Mit tanulhatunk a franciáktól a gasztronómiában? Lehet-e egy pesti kávéház párizsias? Melyek azok az apró kulináris örömök, amelyeket minden nap ki kell élveznünk? Boldogok leszünk-e a jó konyhától? És karcsúak? Utóbbi kérdés különösen aktuális, hiszen szakértők szerint az elhízás és túlsúly a koronavírus szövődményeit fokozhatja. A podcast végén a Madame szokás szerint elmereng, és egy idézettel búcsúzik tőletek.

Majd a podcast végén a Madame szokás szerint elmereng, és egy idézettel búcsúzik, ezúttal Csehovtól: „Ha egy színdarabban az első felvonásban egy puska lóg a falon, akkor az a harmadikban el kell, hogy süljön.”

A Madame javaslatára Cselényi Eszter divattervezővel, a CELENI márka tulajdonosával arról beszélgettünk, hogy a nagy és a kis divatházak hogyan alkalmazkodnak a pandémia okozta közönségtelenséghez? Milyen lesz a párizsi divathét? Milyenek lesznek az évszakokon átívelő kollekciók? És hogyan hasznosítanak újra használt táskákat és ruhadarabokat a divattervezők?

Szatmári Judit divattörténésszel, a Kiscelli Múzeum kurátorával pedig azt elemeztük, hogy milyen történelmi korszakokban voltunk már hasonló helyzetben? Vajon csak a háborúk után változott ennyit az öltözködésünk? Milyen lesz a fenntartható divat, amelyben nemcsak a recycling, hanem az upcycling lesznek a kulcsszavak? Azaz az újrahasznosítás és a felturbózás. És milyen ruhákat választana ma Bovaryné a gardróbjába vagy – uram bocsá’ – a budoárjába? Hogyan változik a divat filozófiája?

Szederkényi Olga kulturális podcastjának a végén pedig a Madame szokás szerint elmereng, és egy idevonatkozó idézettel búcsúzik tőlünk. Ahogy Karl Lagerfeld, legendás divattervező mondta: „A melegítőnadrág a vereség jele: ha elvesztette az irányítást az élete felett, naná, hogy melegítőben lép ki az utcára!” Hallgassátok meg a Bovaryné másik élete legújabb epizódját!

Madame Bovary szerint itt az idő, hogy tüzetesebben megismerkedjünk vele! Miért ilyen vonzó a sorozat, és miért szerepel a nézettségi listák élén? Egy szakértő házaspárral, Szajki-Vörös Adél kritikussal és forgatókönyvíróval, valamint Szajki Péter rendezővel elemezzük a siker titkát. Cserháti Éva krimiíróval pedig arról beszélgetünk, hogy miért lebilincselő, ha egy bűnügyi film a csodás kellékeken és díszleteken túl társadalmi problémákat is feszeget. Mert látványos dolog ugyan, ha egy éjjeli exkluzív aukción a kivilágított Louvre-ból ellopják Marie Antoinette nyakláncát, de ha ezt egy bevándorló fia teszi, aki az apja becsületéért küzd, akkor többszörösen izgalmas a történet. Ki a jó és ki a rossz a 21. századi Párizsban? Van-e a karakterekben vagy a történetben hiba? És miért fontos a humor egy bűnügyi sorozatban? Szederkényi Olga kulturális podcastjának a végén pedig a Madame szokás szerint elmereng, és egy idevonatkozó idézettel búcsúzik tőlünk.

Azt tudni kell a nagy francia regényíróról, hogy élete főművének nem a három testőr és a négy muskétás kalandjait elbeszélő regényeit, de még csak nem is a Monte Cristo grófját tartotta, hanem irodalmi szakácskönyvét, a Nagy Konyhaszótárat.

Idei utolsó podcastunkban azt is megtudhatjátok, hogy milyen az, amikor akasztják a hóhért. Most ugyanis Szabó Dávid, az ELTE Francia Tanszékének docense kérdezi Szederkényi Olgát, a Konyhaszótár fordítóját és szerkesztőjét, kulturális podcastunk alkotóját. Halhattok részletet is Dumas irodalmi szakácskönyvéből, sőt egy királyi hagymalevesreceptet is megosztunk veletek. Milyen ez a szakácskönyv? Miért irodalmi? Az öreg Dumas milyen ételekkel bűvölte el vendégeit – többek között Liszt Ferenc zeneszerzőt, Bulyovszkyné Szilágyi Lilla színésznőt és George Sand írónőt? A podcast végén pedig a madame szokás szerint elmereng, és egy idézettel búcsúzik tőlünk.

Szederkényi Olga a Bovaryné másik élete első részében Simonovics Ildikó, művészettörténésszel és az RC kiállítás kurátorával, majd Schiffer Miklós, divat- és stílusszakértővel beszélgetett.