Kováts Adél 2016 óta áll a Radnóti Színház élén, jelenleg második igazgatói ciklusát tölti. Meglátása szerint helyzete nemcsak azért különleges, mert Magyarországon nagyon kevés női színházvezető van, hanem azért is, mert a legtöbb kollégájával ellentétben ő maga nem rendező. Ez a tény más dinamikát eredményez a társulat és a közte kialakuló kapcsolatokban.

Marton Krisztián Szegeden nőtt fel édesanyjával és a nagymamájával. Apukáját nem ismerte, de azt korán észrevette, hogy különbözik a többi kortársától. Egészen egyszerűen a szudáni gyökerekkel rendelkező apukája révén más a bőrszíne, és még ha ő ezzel nem is foglalkozott, a környezete biztosan felhívta rá a figyelmét. Bőgőmasina című könyve egy identitásregény, amelyben Krisztián saját történetét írta meg, az idealizált apaképtől való megszabadulását, a fiatalkori alkoholfüggőségét és azt, hogy milyen egy bántalmazó kapcsolatban találni magunkat.

Ebben az epizódban az apátlanságról beszélgettünk, arról hogy milyen hatással volt az életére, hogy megírta felnövéstörténetét és arról, hogy  mi az a folyamatos validációs kényszer, amelyet a mai napig megél egy sikeres színesbőrű, meleg író és forgatókönyvíró Magyarországon? Mit jelent jelenleg bármilyen szempontból nem a többségi társadalomhoz tartozni? 

Az életünkben épp ugyanannyira vágyunk az állandóságra, a biztonságra, mint az új dolgok kipróbálására és az izgalomra. A probléma csak az, hogy ez a kettő néha nehezen fér meg egymás mellett. A szüleink generációjának még nem volt adott az a szabadság, ami nekünk a rendelkezésünkre áll. Akkor és oda utazunk, azt és ott dolgozzuk, ahol akarunk. Persze vannak korlátozó tényezők, de ha jól belegondolunk, azért sokszor pont ez a nagy szabadság tesz minket döntésképtelenné. Hiszen mit választ az ember, ha mindent választhat? Erről a generációs érzésről beszélgettünk Tarnóczi Jakabbal, aki az Extázis című darabjában egy nagyon pontos és őszinte képet fogalmaz meg a fiatal felnőttkor kihívásairól. 

Tarnóczi Jakab Salgótarjánban született, és már gyerekkora óta tudta, hogy színházzal szeretne foglalkozni. 2019-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetem zenés színházrendező szakán, majd a Katonába szerződött, ahol évről évre persepektívaváltó darabjaival lepi meg a színházba járókat. 

A sztereotípiák szerint egy férfi nem férfias, ha felvállalja az érzéseit vagy gyengének mutatkozik. Pedig valljuk be, mi nők kifejezetten vonzónak találjuk, ha egy férfi tud beszélni az érzéseiről és nem fél sebezhetőnek mutatkozni. 

Brasch Bence Mosonmagyaróváron nőtt fel az édesanyával és a nővérével. A szülei korán elváltak. Talán az, hogy több nő volt az életében és a hagyományos férfikép, apakarakter nem volt jelen, eredményezi, hogy kifejezetten empatikusnak tartja magát és odafigyel a saját és a számára fontos emberek érzéseire is.

Bence mesélt nekünk az interjúban arról, hogy számára mit jelent az érzékenység, hogy ez a tulajdonsága hogyan segíti őt a hivatásában és hogy mindez hogy működik a magánéletében. 

Innentől kezdve életének minden történését a szomorú és az örömteli pillanatokat is, folyamatosan figyelemmel kísérték a bulvárlapok. De mégis hogyan lehet embernek maradni, amikor nehéz kontrollálni a körülöttünk zajló eseményeket? Milyen előnyei és árnyoldalai vannak a hírnévnek a mindennapokban? Mit jelent Magyarországon ismert emberként élni a mindennapokat és mindez milyen hatással van a személyiségre? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Dobó Katával.

Geszti Péternek hosszan lehet sorolni a titulusait, miközben végig gondosan kell figyelni, hogy semmi fontosat ne hagyjunk ki a felsorolásból. Dalszövegíró, reklámszakember, zenész, producer, podcast házigazda, most a legfrissebb projektje az Adom a napom című műsor, amelyben újra televíziós műsorvezetőként tűnik fel. 

Bármit olvastam, hallottam vagy  láttam Zsófitól az elmúlt időszakban, mindig az volt az érzésem, hogy ő az egyik olyan kortárs szerző, aki nagyon pontosan tud fogalmazni a huszonévesek megéléseiről, arról, hogy mit jelent felnőtté válni, az iskolák által nyújtott védőháló eltűnése után élesben dolgozni nap mint nap a céljaidért, miközben hatalmas érzelmi viharokat, elbizonytalanodásokat, szerelmi kudarcokat kell átvészelnünk és közben abban reménykedünk, hogy 30 után egy kicsivel talán könnyebb. 

Arról, hogy valóban könnyebb lesz, még nem tudunk beszámolni, sem Zsófi, sem én. Ezért ebben az epizódban arról beszélgettünk, hogy állunk most, 28 évesen és hogy tekintünk vissza az ennél talán sokkal küzdelmesebb időszakokra. Szó esik külföldre költözésről, vagy arról, hogy milyen lehetőségei vannak valakinek, akinek a fő munkaeszköze az anyanyelve és hogy milyen béklyót jelentett egy neves költő gyermekeként felnőni. Mindez milyen plusz hátráltatásokat, stigmákat jelentett Zsófi számára, miközben természetesen nagyon büszke és hálás a vele egy hivatást űző szüleinek. 

Egy művészeti intézmény vezetése a munka jellege miatt mindig sokkal szenzitívebb lesz, mint például egy profitorientált cég vezetése, de vannak olyan alapértékek, amelyeknek minden munkahelyre jellemzőnek kell lenniük. Ilyen az egyenes kommunikációra való nyitottság, az egymásra figyelés, az empátiára való képesség és a kollégák közötti kölcsönös tisztelet. Szerencsére a tekintélyuralmi rendszereket szépen lassan felváltják a sokkal humánusabb elvek alapján felépült szervezetek. 

Mácsai Pál például ezt mondja a beszélgetésben: „Renomé az vagy van, vagy nincs. Azt erőszakolni, csinálni, viselkedni nem lehet.”

Azt, hogy egy közösség vezetőjére felnézzenek a közösség tagjai és vezetőként elfogadják, kierőszakolni biztosan nem lehet, csak kiérdemelni. Mácsai Pál az Örkény István Színház igazgatója az alapítás óta. És természetesen rögtön felmerül a kérdés: mit tesz egy ember személyiségével, ha több évtizeden keresztül ő tölti be a vezetői posztot, és mindez milyen hatással van a színházra? Ezekről a kérdésekről is beszélgettünk. 

Jakupcsek Gabriella elmúlt 60, és szokatlan nyílstággal beszél mindezekről új, A napos B oldal című könyvében. 

Ebben az epizódban beszélgettünk arról, hogy mit jelent nőnek lenni a különböző életkorokban, milyen volt a médiában dolgozni fiatal nőként Magyarországon a kilencvenes években, és hogy mi a helyzet a fiatalság kultuszával. Mit jelent  a méltósággal megöregedni kifejezés, és hogy miért vetik meg mindig, ha valaki megtesz mindent azért, hogy a lehető leghosszabb ideig a lehető legjobban érezze magát a bőrében. 

Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Mohamed Fatima énekesnővel, aki a a Fekete Vonat tagjaként lett országosan ismert 15 évesen. Édesanyja roma származású, édesapja egyiptomi. A Fekete vonat dalai már akkor is az egyenlőség mellett és a roma kisebbség elnyomása ellen álltak ki a '90-es évek végén és Fatima hozzáállása a témához azóta sem változott. 

A mai epizódban Renner Erikával, a lúgos ügy sértettjével beszélgetek, aki egy dolgot szeretett volna elérni az évek alatt, hogy az igazsászolgáltatás tegye a dolgát, úgy ahogy kellene, és egyszer sem adta fel, pedig a poklot is megjárta az elmúlt 10 évben.

Erikával a bizalomról beszélgettünk, arról, hogy egy áldozat hogyan képes újra bízni az emberekben és arról, hogy lehet-e bízni a rendszerben. Állampolgárként biztosak lehetünk-e abban, hogy ha bűncselekény áldozatai leszünk, vagy bármilyen sérelem ér minket, a minket körülvevő rendszer mindent meg fog tenni azért, hogy igazságot szolgáltasson.

Renner Erika tragédiája, amelyről azóta könyv is született Mérő Vera tollából Lúg címmel, mindannyunkat megrázott. Bene Krisztián, a Budai Irgalmasrendi Kórház főigazgatója lakásában megtámadta, aneszteziológiai szakértelemmel elaltatta volt barátnőjét, majd a magatehetetlen testet lemeztelenítette és a nemi szervébe lúgot öntött. A borzalmas csonkítás örökre megnyomorította. Az elkövető autójában a támadás napján tartott házkutatás során találtak egy injekciós tűt, benne azzal az anyaggal, amivel Erikát is elkábították. Szinte egyértelműnek tűnhetett a helyzet, mégis évekig húzódó eljárás követte az eseményeket, miközben Erika próbálta felfogni majd feldolgozni az őt ért támadást. 

Erikával a bizalomról beszélgettünk, arról, hogy egy ilyen eset után képes-e ugyanazzal az őszinteséggel és nyíltsággal bízni az embertársaiban, ahogy az korábban jellemző volt rá, illetve, hogy állampolgárként biztosak lehetünk-e abban, hogy ha bűncselekény áldozatai leszünk vagy bármilyen sérelem ér minket, a minket körülvevő rendszer mindent meg fog tenni azért, hogy igazságot szolgáltasson. 

Ebben az epizódban Tapasztó Orsi, a @nemakarokbeleszolni Insta-oldal egyik alapítója, fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia kutatója, és frissen végzett mentálhigiénés szakember a vendégem, akivel arról fogunk beszélgetni, hogy hogyan legyünk jól. Teljesen véletlenül Orsinak pont aznap volt az utolsó ülése a terapeutájával, amikor felvettük az adást, ennek kapcsán beszélgettünk arról is, hogy miben segített neki a terápia az elmúlt 10 évben, és hogy ő a jövőben mentálhigiénés szakemberként, hogyan segíthet más embereknek. 

Jövő héten Tapasztó Orsi, a @nemakarokbeleszolni Insta-oldal egyik alapítója, fizikus, mentálhigiénés szakember lesz a vendégem, akivel beszélgetni fogunk arról, hogy hogyan legyünk jól, hogy ő milyen utat járt be önmagával kapcsolatban, és hogy a jövőben mentálhigiénés szakemberként, hogyan akar segíteni más embereknek.

Szabó T. Anna író, költő, műfordító úgy tűnik, jó ebben az egyensúly játékban, ezért is választottam őt beszélgetőpartneremnek a karrier témához. 

Anna termékeny író, két éppen felnőttkorba érő fiú édesanyja és társ. Férje Dragomány György szintén író, akivel 16 éves koruk óta együtt vannak. Anna legújabb kötete nemrégiben jelent meg Vagyok címmel, amely eddig publikált verseinek gyűjteménye. Különleges pillanatban készítettük a beszélgetést: Anna 50. születésnapja előtt egy nappal. Egy kerek születésnap és az eddigi életmű kötetbe foglalása a legideálisabb pillanat a számvetésre.

Egy biztos: a javakat halmozó individualista társadalmunkban, ahol még mindig különböző javak birtoklása jelent egyfajta státuszt, néha jólesik beszélgetni valakivel, aki könnyen megtartja az egyensúlyt a család és a hivatás között. Következő vendégem Szabó T. Anna, költő, író és műfordító, akivel a karrierről beszélgettem, és arról is, hogy milyen küzdések állnak az előbb említett egyensúly fenntartása mögött. 

Ezúttal Szabó Gábor, azaz Pumped Gabo a vendégem, akivel a férfiasságról beszélgetek. Gabo elsőre meglepő választásnak tűnhet, de azt gondoltam, hogy izgalmas lesz olyan valakivel beszélgetni a témáról, akivel szerintem nagyon nem egyezik a véleményünk. Például Gabo szerint egy férfi jól néz ki, ki van gyúrva és mindig ő fizet egy randin. Nekem egyáltalán nem ezek a jellemzők jutnak eszembe a férfiasságról, de az, hogy mit gondolunk férfiasnak vagy nőiesnek, folyamatosan változik. Sőt! Elavultnak is tűnhet ez a kétpólusú felosztás, hiszen minden ember egyéniség, akiben s különböző tulajdonságok keveredhetnek, és végső soron teljesen mindegy, hogy ezeket alapvetően feminim vagy maszkulin jelzőnek gondolja a többség.

A Mit gondol? következő epizódjában Szabó Gáborral, azaz Pumped Gabóval beszélgetek a férfiasságról, aki szerint egy férfias pasi ki van gyúrva, mindig figyel arra, hogy jól nézzen ki, és képes anyagi biztonságot nyújtani egy nő számára. 

A sorozat célja sosem volt az, hogy olyan emberek legyenek a beszélgetőpartnereim, akikkel hasonlóképpen gondolkodom a világ dolgairól. Sőt! Izgalmas volt megtalálni egy olyan emberrel a közös hangot, akivel tényleg sok dologban nem értünk egyet, és izgalmas volt megismerni Gabo egy másik oldalát, a melegszívű érzékeny srácot. Amely tulajdonság, szerintem például, az egyik legférfiasabb tulajdonság a világon. 

Ebben az epizódban a szexualitásról beszélgetek Palya Bea énekes, dalszerzővel, és őszintén hiszem, hogy ha mindenki úgy tudna megnyilvánulni a szexualitásáról, mint Bea, sokkal több jó szexet megélő, ezáltal felszabadultabb ember venne körül minket. Az intézményesített szexuális felvilágosítással jelen formájában nem sokra megyünk, a tinik pornón nőnek fel, ami egyenesen abuzív tartalomnak számít, és nincs egy olyan forrás, ahonnan válaszokat kaphatnának a kérdéseikre. A változás szükséges, és mielőbb meg kell tanulnunk, hogy mindenki pont úgy jó, ahogy van és hogy mindig oké azt mondani, hogy „bocs, most mégsem”. De legfőképpen azt, hogy a vágyainkat igenis ki kell mondanunk, meg kell fogalmaznunk a partnerünk felé, mert semmi szégyellni való nincs bennük.

Ha ebben fejlődnénk, és megszabadulnánk a vágyaink miatti, valószínűleg felesleges szégyenérzettől, sokkal több jó szexuális életet élő, felszabadultabb emberrel lennénk körülvéve, ami végülis mindannyiunk érdeke. 

Ezért is döntöttem úgy, hogy meghívom Beát és beszélgettünk a szexualitásról, „a szívbéli szexualitásról”, ahogy ő hívja. Kérdezem arról, hogy mit jelent ez számára, és arról is, hogy mi a helyzet a szexuális neveléssel, például, hogy ő hogyan beszél a szexről a gyerekeivel, és ehhez képest mit mondtak neki otthon a szülőfalujában, Bagon, amikor ő volt kislány vagy kamasz.

A statisztikák is ezt igazolják: egyre később házasodunk, és később vállalunk gyereket. Persze a felnőtté válást ennyire tisztán nem lehet a házassághoz és a szülőséghez kapcsolni, ugyanakkor a felnőtt élet (ha van ilyen), abban különbözik a nem felnőtt élettől, hogy sokkal több felelősség nyomja a vállunkat. Akárhogyan is nézzük, ha vállaljuk, hogy életben tartunk egy másik embert, és gondoskodunk róla, az lényegesen nagyobb felelősségvállalás, mintha kizárólag a saját életünk menedzselése a feladatunk. 

Kőrösi Mátéval beszélgettem, aki a Dívák című dokumentumfilmjében három 20 éves lány: Tina, Szani és Emese érettségire való felkészülését kíséri végig, miközben ott van benne az ő saját számvetése is, az életkorával, a felnőttségével és a kétségeivel együtt. 

A vendégem Kőrösi Máté filmrendező lesz, aki pár évvel ezelőtt épp azon gondolkodott, hogy miről készítse a diplomafilmjét, amikor rátalált három húszéves lányra, akik a Belvárosi Tanodában készültek az érettségijükre. A Tanoda tulajdonképpen egy második esély iskola, olyan diákoknak ad lehetőséget letenni az érettségit, akiknek korábban meggyűlt a bajuk a hagyományos iskolákkal. Ebből a történetből készült el a Dívák című film, amelyben Máté a három lány Tina, Szani és Emese érettségire való felkészülését kíséri végig, miközben halljuk az ő saját számvetését is, az életkorával, a felnőtségével és a kétségeivel kapcsolatban.

Ebben az epizódban, mi is pont ezeket a témákat fejtegettük: miért nem egyszerű ma huszonévesnek lenni? Mitől számítunk felnőttnek? Mennyire merünk felelősséget vállalni, és hogy igazából hozunk-e döntéseket, vagy csak hagyjuk, hogy történjenek velünk a dolgok?

Ezeket a kérdéseket jártuk körbe Bánki Györggyel, akinek a könyve számomra egy nagyon fontos sarokkővé vált a saját önismereti utamban, mert nem csak azt tudtam meg belőle, hogy mit kezdjek a körülöttem lévők nárcizmusával, hanem azt is, hogy mit kezdjek a sajátommal. 

A Mit gondol? következő epizódjában a nárcizmus lesz a témánk, a vendégem pedig Bánki György pszichiáter, író, publicista A legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról című könyv szerzője. 

Amikor először a kezembe vettem a könyvet, gyorsan le is tettem, nem voltam éppen jó paszban, és azt éreztem, hogy csak még mélyebbre taszítanak a mondatok. Később rájöttem, hogy csak azért fokozta bennem a frusztrációt, mert ez a könyv nem csak a többi ember nárcizmusáról ír, hanem szembesít a sajátommal is. A saját gyarlóságainkat, hiányosságainkat, hibáinkat pedig nem kellemes beismerni, ám egészen szükséges. 

A jövő heti adásban beszélgetünk a nárcizmusról, arról is, hogyan lesz valaki nárcisztikus, de az is szóba kerül, hogy mit csináljon az, aki úgy érzi, túl sok igaz állítást tartalmaz a könyv rá nézve is.

Éva jelenleg, saját bevallás szerint is, egy nagyon jó házasságban él, én viszont nem vagyok kifejezetten tapasztalt a témában, kíváncsi lettem a gondolataira. Beszélgettünk a házasságról, arról hogy végülis minek is az a „papír”, és hogy honnan tudja az ember, hogy ő az, akivel le akar élni egy életet és össze akarja kötni a jövőjét, és persze arról is, mikor kell felbontani egy ilyen szövetséget és mikor kell továbblépni.

A diagnózis vírusos gerincvelő-gyulladás, nem tudni miért alakult ki, ráadásul mára teljesen felszívódott és nem is maradt semmilyen szervi elváltozás. Ez azt jelenti, hogy van esély arra, hogy újra lábra álljon, de hogy fog-e még valaha táncolni, az már egy nehezebb ügy.

Barna a Katona József Színház színművésze, de a legtöbben mostanában a Toxikoma című film Csernus dokijaként találkozhattatok vele. Marosvásárhelyen született, és 33 éves koráig ott is élt. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban játszott és nem is vágyódott Budapestre, sőt büszke volt arra, hogy ő otthon maradt. Majd Alföldi Róbert felkérte Petruchio szerepére a Makrancos Katában a szombathelyi Weöres Sándor színházban, itt ismerkedett meg feleségével a szintén színész Bánfalvi Eszterrel. Ezután nem volt kérdés, hogy Magyarországon marad. Mindig kíváncsi voltam, hogy egy határon túli magyarnak vajon mennyiben különbözik a hazához való viszonya egy Magyarországon felnőtt emberéhez képest. Mit jelent az, hogy magyarként, de közjogi értelemben egy másik országban nőtt fel? Beszélgettünk gyerekkorról, az első emlékekről, hazaszeretetről és politikáról is. 

Volt már olyan érzésed egy beszélgetés közben, vagy egy interjú hallgatása kapcsán, hogy legszívesebben megkérdezted volna a másik véleményét valamiről? Csak nem merted, vagy nem volt rá lehetőséged? Nekem ez az érzés nagyon ismerős! A Mit gondol? podcast pont erről szól, hozok egy szót, egy fogalmat és megkeresem azt az embert, akinek a véleménye valamiért különösen fontos és releváns a témában. Minden második csütörtökön új epizóddal várlak titeket, és olyan dolgokról fogunk beszélgetni, ami mindannyiunk életét érinti. 

A beszélgetéshez Bányai-Kelemen Barnát a Katona József Színház színészét, a Toxikoma című film Csernus dokiját hívtam vendégül. Barna Marosvásárhelyen született és ott is élt egészen 33 éves koráig, és elmesélése szerint nem is vágyódott Budapestre, sőt büszke volt rá, hogy ő otthon maradt. Majd Alföldi Róbert elhívta a szombathelyi Vörösmarty színházba Petruchio szerepére a Makrancos Katában, itt lett szerelmes feleségébe a szintén színész Bánfalvi Eszterbe, ezután egyértelmű volt, hogy Magyarországon marad. Mindig érdekelt, hogy egy határontúli magyar hogyan kapcsolódik a haza fogalmához mit gondol a magyarságáról és mennyiben más az identitása például hozzám képest, akinek egyértelmű volt, hogy magyarul tanulja az ábécét az iskolában? Mit jelent az, hogy magyarként, de közjogi értelemben egy másik országban nőtt fel? Mit tett Trianon az erdélyi családok történetével és minderről hogyan gondolkodik egy erdélyi magyar? 

Zsófi és Anna testvérek, Zsófi jelenleg szabadúszó, a Mindenki című oscar díjas film főszereplője, de találkozhattatok vele az Egy nap című filmben és a Terápia sorozatban,  Anna jelenleg az Örkény István színház társulatának a tagja 2 és fél év van köztük, Zsófi a nővér, és Anna a húg édesanyjukkal nőttek fel szüleik még gyerekkorukban váltak el. Anyukájuk Cserje Zsuzsa szintén színházi ember volt, dramaturg, de pályájának elején ő is színészi ambíciókkal indult. 

Szóval van ez az alaphelyzet, hogy a 2 lány valamilyen módon beteljesíti édesanyjuk álmát és színésznők lesznek mindketten. 

Tapasztalataim szerint egy testvéri kapcsolat egyértelmű velejárója az egymáshoz hasonlítgatás, ezért nekem nehezítő körülménynek tűnik ha az embernek még a hivatása is ugyanaz, mint a tesvérének. Ezért is gondoltam, azt, hogy ezúttal nem egy, hanem két beszélgetőpartnert hívok, hogy mindketten el tudják mesélni, hogy ők, hogy élték meg a különböző élethelyzeteket, életkorokat testvérként. 

Abban a félévben ő lett a dokumentumfilm vizsgám alanya, majd a forgatás végén 6 év várakozás után riasztották.  Kapott egy új vesét. 

Ez most egy különleges epizód, mert kivételesen nem egy ismert ember a vendégem, hanem Balázs, akitől rengeteget tanultam például arról, hogy milyen jelentősége van az időnek az életünkben.

Ez jelenti azt a 155 éves hagyományt, amit sokszor emlegettünk az egyetemfoglalás alatt, és ez az, amit az oktatóink tartottak fent és tanítottak meg minket hallgatókat is az ápolására. 

Németh Gábor is az egyik olyan tanárok egyike, akinek az éles érték követő kiállásából sokat tanultam az ellenállás alatt és ezért is voltam biztos benne, hogy jó beszélgetőpartner lesz, ha a szabadságról van szó. 

Miután természetes módon nem sikerült a terhesség, döntöttek az örökbefogadás mellett, mégis abból ahogy Károly mesélt erről a döntésről számomra az derült ki, hogy az örökbefogadás semmiképp nem egy B opció, hanem ugyanolyan csodálatos módja a gyerekvállalásnak.

Néha biztos vagyok benne, hogy a világ egy egyre jobb hely. Szerintem ezt bizonyítja az is, hogy többet és nyíltabban beszélgetünk a küzdelmeinkről nehézségeinkről, például sok nő mesélt már a meddőségről, vagy az anyaság nem legfelhőtlenebb pillanatairól, de szerintem a férfiak nézőpontját kevesebbszer vizsgáljuk meg a témában. 

Ezért is örültem, hogy Károly szívesen vállalta az interjút. Beszélgettünk az apaságról, arról, hogy a saját szüleink milyen hatással vannak a mi szülőségünkre, és az örökbefogadásról. 

Kafi elszökött és embercsempészek segítségével kijutott az országból, már egy éve úton volt, mikor Magyarországra érkezett, és itt ahogy ő mesélte először érezte magát biztonságban, szóval úgy döntött itt marad. Mindennek már több mint 6 éve, azóta modellként dolgozik és a magyar állampolgárságot is megszerezte, de édesanyját és a testvéreit még nem láthatta viszont. 

Beszélgettünk arról, hogy miért változtatta meg a nevét, hogy milyen volt 14 évesen menekültként átszelni a fél világot, és hogy mit jelent neki Szomália és mit jelent neki Magyarország, vagyis arról, hogy hol van neki az otthon.

A blog később megjelent könyvként, és a megfilmesítéséről is folynak a tárgyalások. 

Beszélgettünk arról, hogy mit jelent nőként viccesnek lenni, ezzel mit kezdenek a férfiak, mikor lesz a humor gátja a pc-ség, és hogy hogy lehet egy drámai történetet úgy megírni, hogy potyognak a könnyeim a nevetéstől, de közben gombóc van a torkomban. 

Balerinának készült majd a kamaszkori identitás keresés rádöbbentette, hogy nem ez az ő útja. Ahogy ő fogalmaz mint egy kígyó a bőrét úgy vedlette le a balerina jelmezt, és ezzel egy időben kezdte meg  fiatalkori lázadását is. Hosszú utat járt be a Táncművészeti Főiskola elhagyása és a színházrendezés között. 

Beszélgettünk erről az útról, arról, hogy miért volt fontos számára a Pride-on elmondott beszéde, hogy mit szólt az anyukája, amikor elmondta, neki, hogy egy nőbe szerelmes és arról, hogy milyen ma Magyarországon LMBTQ embernek lenni.

Én hálás vagyok minden nagy nyilvánosság előtt elhangzott coming out-ért, mert hiszem, hogy minden egyes kihangosított történet közelebb visz minket egy elfogadóbb világhoz, még akkor is ha ez most különösen kilátástalannak tűnik itt Magyarországon. 

A beszélgetést, a benyújtott és most már megszavazott törvénymódosítás előtt készítettük. 

Az epizód végén a Carson Coma zenekar Pók című száma hallható.

A beszélgetőpartnerem Hajós András, akire könnyen rásüthető ez a jelző, de szerintem sokat változott, higgadtabb lett és már a szerepléshez, színpadi léthez való viszonyát is másképp látja, mint korábban.

Azt gondoltam, hogy ha valaki filmet csinál valamiről, akkor biztosan sokat tud a témáról. 

Orsival beszélgettünk a monogámiáról, nyitott kapcsolatokról, arról hogy mit szoktunk elrontani és hogy hogyan lehet jobban csinálni. 

Nem véletlenül Nyáry Krisztiánt választottam ehhez a témához vendégemnek, hiszen könyveiben általunk jól ismert írók, költők, művészek, a történelmünk ismert alakjainak szerelmes leveleit gyűjtötte össze, és azt gondolom, hogy ha valaki ennyire beleásta magát más emberek magánéletébe, akkor az biztosan jó beszélgetőpartner lesz a témában.

Nekem akkor változott a legnagyobbat eddigi életem, amikor megtanultam rendesen igazi figyelemmel hallgatni. Valószínűleg ezt a műsort is ezért csinálom, mert azt gondolom, hogy ha figyelmesen hallgatunk akkor rengeteget tanulhatunk, na meg persze átkozottul kíváncsi vagyok.

Jövő hét csütörtökön érkezik az első az első beszélgetés Nyáry Krisztiánnal, utána pedig minden második héten új epizóddal várlak titeket, de hogy nehogy lemaradjatok róla keressetek meg az instagramon, ott mindig szólni fogok ha új rész  van a láthatáron. 

• Luca

A Mit gondol? podcast a Betone Studio talent-programjának (Betone Lab) keretében valósult meg.